2010-05-26

Van egy hely

... ahol még látszik a tejút. A rőt fények tömkelege nem mocskolja be az éjszakai eget.
... ahol a fiastyúk körül szikrázón kacsingatnak a csibék.
... ahol még van levegő. A szellő mezőillatot hordoz apró lepkék szárnyán.
... ahol a csendnek millió hangja van.
... ahol a szívekben még él a szeretet.
... ahova elvonulok, ha már minden elviselhetetlen. Ott kinyújtott kezek várnak.
... ahol a falak leomlanak, ember képtelen azokat a hegyre felcipelni. Ott a magány megolvad.
... ahol most tanácstalan állok, mert a kinyújtott kezek nem találnak résre, a szeretet tehetetlen pereg le a láthatatlan köveken, az illatok és hangok nem jútnak hozzám.
... ahol most feszülten bandukolok a cuppogó sárban. Hiába tudom, hogy némi értelmük már csak a csendbe öltöztetett néma mozdulatoknak van, kitörni nem bírok s hasztalan várom, hogy a fal magától berobban.

5 comments:

Betond said...

Mivan? Most pozitiv vagy negativ?

Vera Linn said...

:) szertem ott, jók az emlékeim, de most ... valami nem volt rendben velem.

Betond said...

Ja, a hóold

Betond said...

nem a vilag, valami benned valtozik amitol azt masnak latod. hidd el a vilag cseppet sem torodik veled, meg hogy te mit gondolsz rola. a sar akkor is sar marad.

Vera Linn said...

igen.