Majdnem hegyek. Sok-sok zöld. Fű, fa, virágok. Állatok. Ketrecben. Madárcsicsergés, rigófütty. Egy gyerek nevetése miközben bizonytalanul botorkál a lebetonozott ösvényen az erdő szívében. Egy hal csobbanása a díszugrás után. Patakzúgás. Kifáradt turista lihegése. Viszhang a barlangban. Korlátok mögött. Vízesés. Fehéren habzón locsogón mesél, az ősemberről, aki itt mosott kezet a mammut megnyúzása után. Vízesés. Gurgulázó nevetéshez hasonlatos hangon tartja előadását a vízmalomról, a gőzgépekről. Vízesés. Mondikál. A kerítés mögött.
Szép látvány. És fájdalmas.
Tudom! Tudom! A józan ész azt diktálja, hogy gyerekeink vagy így látják, vagy sehogy. Mégis hátborzongató, hogy egy vízesés kerítés mögé zárt, védett kincs. A hűs habok puha érintése tiltott gyümölcs. A természet egyszerű látványát bekerítve kell megvédenünk. Hogy fognak felnőni az unokáink?
A rigó kalitkában nem fog fütyülni!
No comments:
Post a Comment