Hideg fém, lenyomott kilincs, kattanó zár. Ez egy más világ. Csupa fény és meleg minden. Mégis tétován, tapogatózva mozdul. Hiába régi, mindig ismeretlen. Csak egy dologban biztos mikor belép, még semmi nincs eldöntve. Minden a pillanattól függ, az első kimondott szavaktól. Most is félszegen áll a szoba közepén, ő sem tudja, hogy a hangulatra vár. Mélán nézi, ahogy lehúzom a cipőm, ajkán félmosoly. Úgy néz a szemembe, mintha a hátam mögött látna valamit, mégis a kanapé sarka fele húzódik. Lassú mozdulatokkal gyújt rá, mint egy rituálén. Valahonnan ő már tudja amit én még csak most kezdek sejteni, ma beszélgetni jöttem.
Mindig én döntök, mégis ő tudja hamarabb.
No comments:
Post a Comment