Vizes fűbe süllyedt betonkockákon ténfergő léptek zaját nyelik a fák. Zordan néznek rám bronzbevonatú leveleik közül, ki a merész álmuk felverni. Haragos suhogással űznek tovább, tovább, tovább, az utcára ki. Csöpögő falakról robajként zuhog vissza a macskakő kopogása. Két, unottan baktató rendőr is felfigyel. Megállnak. Tekintetük célgömbje befókuszol, végül mégsem igazoltatnak. Csak bámulnak magabiztosnak ható lépteim után. Érzem a víz illatát. Most az is hideg. Nem tükre van, csak síma nyálkás felülete. Egyre sűrübb a köd. Előbb sávokban gomolyog elém, majd dermesztő egészként befogad, elrejt az utánam bámuló szemek elöl. Körém folytja a hangokat, belém lélegzetem.
Kis zöld fény pislákolva közeleg, átveri a makacs köd-falat. Halkan kíséri foszlányokban feltörő motorzaj. Önkéntelen nyújtom ki kezem ... valaki észrevesz, hirtelen fékez. Ha már így alakult, inkább taxiba ülök. A soför is érzi, megvárja míg bemondom az uticélt s többet nem szól.
6 comments:
ezt csak akartam kommentolni? és nem tettem meg? jaaaaaaaaaaaaaajjj... pedig ez olyan. nagyonoLJan.:)
:) koszonom
nemnem: tényleg. mintegy hámfribogártos monokromo film, csak színekkel, életközelibb élettel benne. érzékekre kiható interferencia. hullám. buff, bele mellkasba, köddel együtt. :D
ez nagyon kedves :) igazabol az a legjobb, hogy lejon neked valami belole.
le, hát! egy szöveg, ha jól van megszerkesztve: akkor nem EGY szöveg.
:)
Post a Comment