Miért van az, hogy mindig az kell, ami elérhetetlen? Sőt! Miért van az, hogy ha elérhetővé válik, már nem érdekes, már nem kell, hanem valami ami volt és most már nincs, most már elérhetetlen? Ha erre tudnám a választ, most boldog lennék azt hiszem. Te nem tudod véletlenül?
9 comments:
én nem tudom. de tudom, hogy nálam mi a leg problémásabb: a XX;). mindegyik. de mikor úgy érzem, hogy már megvan, már az enyém...:)... akkor mindég ráveszem magam, hogy belegondoljak: vajon tényleg ismerem? vajon tényleg enyém? vajon nem esek a legedeselső pillanatban, mikor úgy érzem: már ásókapa, stb... s akkor meglepődök:). mert máris más. máris teljesen új. máris változott, s ha most nem vigyázok rá, rám, s amire csak lehet... akkor huss lesz neki... álmos vagyok. és ezek csak emlékek... már egy jó ideje nem volt XX-tapasztalatom. nem is az: nem állítom. de ezt gondolom:). szép reggelt.
de tudom
És megosztod velem is ezt a tudást? Vagy titkos?
Mert a kivancsisag hajt. Ennyi. Van aki tud orulni annak, ami van. Van aki azt keresi es akarja elerni ami nincs. Jo lenne ha tudnam megforditani.
Befele jovet ulok a buszmegalloban. Jon a buszom, nem szallok fel. Kenyszeritem magam, hogy megvarjam a kovetkezot, csak 5 perc, de addig is varni, egyedul maradni, csend, fak, kek eg, felhok, ez faj, de neha varni kell, elni azzal ami van, annak orulni. Mint en ma reggel: ujra eltem a tegnap estet: a kapkodast es keszulodest (nem volt jo, arra vartam mikor ernek mar ide a vendegek), aztan mikor a vendegek itt voltak, arra vartam, mikor fogom jol erezni magam, megittam a sorom, megittam a masodikat is, de az a kellemes, jolerzemmagam erzes csak nem jott, s aztan elmentek, es az sem volt jo. De ma reggel, ott a buszmegalloban, utolag, tudtam orulni annak, hogy sok vendegem volt es finom volt a lecso. Vagy csak azt mondtak, udvariassagbol, hogy az volt?
Meg kell probalnunk orulni annak ami van (most), utolag konnyu megmagyarazni valamirol, hogy jo volt, utolag lehet valaminek orulni, de nem akkora a tegnapi orgazmus, mint a mai, az csak emlek, metakognicio.
Elni kell, a maban.
Dekadencia?
:) ha én ezt meg tudnám magyarázni Neki ... Köszönöm
"varni, egyedul maradni, csend, fak, kek eg, felhok ..." ez nagyon ismerős. Legtöbbször szeretem, de ha fáj, akkor Nagyon Fáj.
Szerintem nincs elérhetetlen, ha keményen küzdesz, akkor mindent meg lehet oldani és unatkoznál, ha nem lenne semmi, amiért küzdeni lenne.
:) nem en voltam a helyzet fohose. en csak elmelaztam azon, hogy valaki miert igy el? persze erintett is a dolog. en vagyok az egyik az a (nem) kivant szemelyek kozul. en harcolni szoktam, foggal, korommel ... ha ugy erzem megeri. igen, ugy gondolom nagyjabol igazad van, ritka az, ami egeszen elerhetetlen. de olyankor alltalaban en akarok rosszul valamit.
Post a Comment