"Reményt kaptam csak az útra, én, az örök átutazó"
Ákos
Nem tudom, honnan ez a nagy szomorúság. Nem mély, nem is enyém, nem bentről jön. Kivülről szivárgott be. Először csak mértékkel, a pórusokon keresztül. Belepte a testem, simogatott s belopta magát a bőröm alá. Majd elviselhetően, cseppenként intravénásan, mint a perfúzió. Végül hullámzó tengerré dagadt, elöntött, átitatott, legyűrt s elmosott.
Holnap esni fog. De ha a Föld teleitta magát, kisüt a nap. Szivárvány lesz az égen, Ré az arcunkon és nevetni fogunk. Az ég csilingelve viszhangozza a kacagást. Ezer szilánk, csillagpor kaccsint. Ne felejts el visszamosolyogni.
3 comments:
szilánk... nem felejtek el:). és kár, hogy ölelni nem tudok nyeten keresztül... ákos: az egyik kedvenc. kicsit hűjje- de akkoris sokat segített néköm. (nem)köszönöm:P.
Végy fel hosszú ruhát, akkor nem tud bejönni. Ha bejött, izzadd ki. Cseppenként. A konditerem (meg a szauna is) jó. lehetõleg társaságban.
hosszu ruhakban jarok :)) de majd legorizem, kocc a tippet ;)
Post a Comment