Néha, mikor felkeres a múltam szeretnék elbújni előle az asztal alá mint kiskoromban a rossz tündér elől, de most már tudom, hogy úgyis hiába. Ott is megtalál. Sunyin szétnéz, látja-e valaki. Mikor épp senki nem figyel, mellém surran és suttogni kezd. Híreket hozott ma is. Bizalmasan kaccsint.
Emlékszem, persze, hogy igen, arra az arcra. Egy volt ő is azok közül, akit szerettem, aki szeretett. Bántottuk is egymást elégszer. És emlékszem a szürke füstre is körülötte, a fanyar szagú kábító ködre. Fontoskodva meséli tovább szomorú híreit. Elárulja, hogy most már lecserélte. Egy vékonyka tűre. Át is esett az első túladagoláson. Kíváncsian keresi arcomon a rángó izmokat. Nem találja. Megtanultam elrejteni a fájdalmat. Elégedetlenül távozik.
Én meg fásultan karcolok újabb vonalat a halott fa kérgére, katonás egyeneset a többi mellé. Még egy aki elveszett, még egy, akinek nem sikerült.
4 comments:
Végeláthatatlan az emberi játszmák útvesztője. Szadizmus: ha valaki élvezi hogy fájdalmat okozhat. Nézd! Bántom magam. Meg fogok halni ha nem segítesz! Segíts! - A másik pedig beugrik a játékba. Felveszi a segítő szerepét. És mindketten alhatnak tovább.
Ha kilépsz az nagyon fáj. Engedni valakit meghalni, halva maradni. Az nagyon fáj. A felébredéshez kell egy mélypont, vagy egy olyan istenélmény ami hozzásegít a látáshoz. Meglásd önmagad. Mit csinálsz. Magaddal. Másokkal.
Feldmár: A szeretet nem érzés. A szeretet cselekvés.
Hozzáfűzöm: az a cselekvés amivel kifejezed az érzelmedet. Szereted magad? Mit teszel? Nem alszol eleget? Nem eszel? Nem mozogsz annyit amennyire a testednek szüksége van? Nem szereted magadat. A tested jelzi mire van szüksége. Megtanultad olvasni a jeleit? Fájdalom és fájdalom nem egyforma. Az izomláz is más és más amikor a szeretett személy egyre távolabb kerül. Közel kerülni és azután távolodni, fáj. Az igazi intim kapcsolat az, amikor közel megy egymáshoz két ember és nem bántják egymást. A szadista elkezd játszani. Visszavoja a szeretetét ha nem teszed ezt, ha nem viselkedsz így vagy úgy. Neked pedig kell a fájdalom. Ezt a fájdalmat ismered. Otthonról. Anyám csinálta ezt. Anyám egy szadista. Szeretem. Gyűlölöm amit tett velem. Amit még mindig tenne, ha nem lépnék ki már az elején. Nem élünk egy országban. Elmenekültem előle. De még mindig ebéd előtt megeszem a sütit, mert dacolok vele. Tőled ki vonta meg a szeretetét, ha nem akartál olyan lenni vagy nem akartál úgy viselkedni?
Erre a kérdésre nincs is válasz, mert csak egy szadista tánc első lépése lenne, aztán már a lüktetés vinne tovább. Rég távol kerültem mindentől és nem fáj. Csak néha. Akkor sem fájt. Nem volt ideje, mert lefoglalt a harc. Néha feladom, hogy legyen mit elölről kezdeni, de megpróbálok senkit nem magam után rántani. Néha sikerül, máskor nem. Megpróbálok nem mások után zuhanni. Ez is összejön néha. Máskor meg mászhatok egyedül vissza felfele. Menekültem is. Most már úgy érzem ideje megpróbálni élni is. Álltalában sikerül, csak néha kezek nyúlnak utánam a múltamból és megpróbálnak visszarángatni. Nem bírják megemészteni, hogy sikerült megszöknöm. Pedig aki akart jönni velem, azt magammal hoztam, mert engem is hoztak.
Azt hiszem legtöbb embert nem a szadizmus fogja fájdalomba, hanem a lustaság, a mozdulni képtelen lélek. Ezért tisztellek. Mert csak sejteni tudom mekkora út áll mögötted.
Van mögöttem, de még mindig szivesebben gondolok arra ami rám vár.
ilyen társakkal mint te, öröm itt lenni.:-D
köszönöm :)
Post a Comment