Mennyit szabad az életben bevállalni? Mit szabad az élettől megkívánni? Azt mondják, vigyázz mit kívánsz, megtörténhet, hogy valóra válik. Szerintem ez nem elég kifejezni a valóságot. Hozzá kell tenni, hogy vigyázz, tudd, mit is akarsz és tarts ki a kívánság mellett. Olyankor válhat valóra, mikor el sem hinnénk. Közben lehet új pályán indítunk tovább, lehet rég feladtuk és egyszer csak ott dereng valami, sejtelmesen, majd egyre tisztábban, végül menthetetlenül szembemegyünk vele.
Nehéz a teher, bármerre indulok embereket rántok magammal. Bárhogy döntenék, soha nem fogom tudni, mi volt a helyes út. Van helyes út? Mennyi az, amennyiért felelősnek kell érezni magunk? Mennyire kell számolnunk másokkal, akik ránk bízták valamilyen szinten maguk? Mennyire kell félnünk attól, hogy rossz irányban indulunk tovább?
Olvastam valahol, hogy ha a szívedre hallgatsz nem tévedhetsz el. És mi van ha a szívem csak hasad meg és nem válaszol semmit?
5 comments:
Szép gondolatok! Igazad van :) Szerintem csak magadra hallgass és úgy dönts, hogy lehet már nem fogod megérni a következő percet életedből... ezt nem elkeserítésként mondom, csupán csak azért, mert kezdek rájönni, hogy ha minden percet kihasználok életemből sokkal jobban érzem magam és sokkal több jobb dolog történik velem... mindez döntéseim következtében! Sok sikert!
probálkozom. köszönöm :)
Malvina ez elég pesszimista hozzáállás
Igen, Betond? Akkor tanácsolj valami okosat és optimistát! Egyszer amúgy is meghalunk!
szerintem ha úgy tudsz kiélni minden percet, mintha az lenne az utolsó, de eszedbe sem jút, hogy ez így is lehetne, az bőven elég.
Az Alkímistából a tanítás jútott eszembe erről. Mikor elküldik a srácot szétnézni a kiskanál olajjal a kezében. Először visszatér a tele kanállal de nem látott semmit. Másodszor meglátja a szépséget, de a kiskanál olajat folyatja el. Ha sikerül megtartani az olajat a kanálban és látni is a szépségeket az már a boldogság.
Post a Comment