Ki nem állhatom a tüzijátékot. Csomó pénz, nagy hűhó, semmiért. Mindig arra kell gondolnom, hány gyerek felöltözne, tanulna, enne abból a pénzből. De most elmegyek megnézni a dunaparti felhajtást. Soha nem voltam. Kívánkozom. Nem akarok hülyén meghalni.
PS. Nem leszek ettől okosabb. Tudom mondás nélkül is. Nem kell így a fejemhez verni. Fényképezni nem fogok. Csakazértsem.
8 comments:
Mit lehetne a fejedhez verni, hisz szeretettel gondolok mindig rád ;). Egyébként meg egyetértek veled, először (anno régen) még talán érdekes, de túlzásba viszik a pénzköltést az biztos. A Duna parton én sem voltam, de most sem :). Szóval nem lesz kép most sem rólad :/. Üdv Attila :)
:) szio. nem, kep nincs, se rolam sem a tuzijatekrol. de nagyon nagyon jol telt.
Szia! Már az is valami, ha jól érezted magad, mindig jó boldognak látni :).
Üdv Attila :)
köszönöm.
Akkor nem is olyan messze, talán éppen egymás mellett néztük valahol a fényeket. Életemben másodjára. Amikor először, akkor még nagyon kicsi voltam és a szemmagaságomba a felnőttméretű szoknyák és nadrágok korcája esett. De apa talán a nyakába is felvett. Most, a sajátlábamon talán a görögtűz tetszett. Te fogtad valakinek a kezét? Mert én igen!
Nem, nem fogtam senkinek a kezét. De valaki fogta az enyémet és vigyázott rám, mert az úgy a szép. :)
Hümmm, azt hittem, kézfogásilag a kölcsönösség a helyzet. Mármintha megfogja neked valaki és engeded és az ujjaidat odakulcsolod, akkor te is fogod. Na.Jövőre is megyünk?:)
Még nem merek semmit megígérni a jövőt illetően.
Kölcsönös, ez nem kérdés, de olyan jó azt mondani, hogy valaki fogja a kezem és vigyáz rám :)
Post a Comment