Végesen

A legtöbb dolog véges, azt hiszem. Az én idegrendszerem az biztosan. És most már nagyon súrolom azt a bizonyos tűrőképességhatárt, ahol szakad a cérna. Ezért úgy döntöttem, ma korán lefekszem, legalább egyik kikészítő okot enyhitendő. Elterveztem, hogy hazaérek, hidegkaja, melegzuhany és tündérország a paplan alatt. Persze mára bejelentkezett a tulaj szerződésfelújításra. Semmi gond, addig bepötyögöm a tegnap esti látványt, vagy megpróbálom, ha sikerülne egészen megérné. Zéró-egyes kép nem született, mert elötte megfolytottam a telefonom egy kanál vízben. Szerencsére mára sikeresen kiszáradt. Szóval pötyögés. Elhibáztam. A router wireless jelkibocsátója véglegesen lemondott a kibocsátásról. Önző, magánakvaló izé. Az izé nagyon sok szóval lett helyettesítve. Rájöttem, hogy egész jó a szókincsem. Nem is tudom, miert használom ezt az izé szócskát. Úgy álltalában nem vagyok aggresszív, de most felpofoztam. Mi úgy hívjuk ezt, ruszki módszer. Nem hatott. Felforgattam a lakást. Találtam egy majdnem elég hosszú UTP kábelt. A majdnemet azzal ellensúlyoztam, hogy kihurcoltam a szervert a konyha közepére. Legalább lesz mit nézzen a tulaj. Ezt úgy hívják, internet függőség, ha nem tévedek.
Végül maradt időm füstölögni is, narancslé mellett és eltűnődni az elmúlt napokon.

Gondolat

Péntek reggel nem volt hajnal. Illetve volt, csak semmi piros, narancssárga, se pompa. Hiába lestem az ég alját, csak világosodott a fekete, mígnem megállapodott a szürkénél. Külömben sem értem, minek kell egy kocsma teraszán ébredni teljesen józanon.
Tegnap este viszont gyönyörű naplemente volt. Az autóból bámultam bele visszafele jövet. Rájöttem, hogy pár lenge felhő még gyönyörübbé teszi a csodát. Kicsit hasonlít az életre. Felhő nélkül nem olyan, de túl sok felhővel nincs is. A nap már rég a horizont alá bukott, de lángvörös mása ott lebegett tenyérnyivel a láthatár fölött. A felhőket ragyogó kárminba öltöztette, mögülük kacsintgatott a szikár holdra. Sokáig szemezett vele, nem kívánt Ré lángoló szekere után loholni. Nem zuhant, csak egyre mélyebb lett orcáin a pír. Talán a hold tette. Az autózaj miatt nem hallhattam, mit sugdosnak egymásnak. Elkívánkoztam a legmasabb hegy csúcsára. Lehet onnan sikerült volna kihallgatnom titkuk. Tudom, hogy nem szép dolog. De ki nem kívánta volna a helyemben?