Szeretném leszögezni véleménnyilvánítás elött, hogy magamnak szeretek felöltözni,. Reggel ha tükörbe nézek, azt szeretem látni, hogy jól érzem magam ebben a ruhában, esetleg jelzi a lelkiállapotom, nagy valószínűséggel az időjárást. Ugyanakkor ha nekem tetszik a látvány és a színek az bőven elég. A többi mind másodlagos.
Gyerekkoromban azt tanították, hogy „Nem a ruha teszi az embert”, de attól még ünneplőbe öltöztettek a templombamenetelhez, egyenruhába a suliba és elnyűtt cuccaimat húzták rám otthon. Ebből elég mahar lejött, hogy mégiscsak van valami azokkal a ruhákkal.
Egy idő után kialakult valamiféle stílus a ruhatáramban. Fontos volt, hogy a rongyok tükrözzék az ént bennem és nem feltétlen a hovatartozásom. Hippi cuccokba nem azért öltöztem, mert szeretem a zenét, hanem mert kiélhettem benne a kreatívitásom. A szakadt farmert csak szűken, maga sarkú cipővel és inggel szeretem. Másik nagy kedvencem a rövidnadrág, harisnyával, magas sarkúval, inggel és nyakkendővel. Tudom, kicsit meghökkentő kombinációk, az enyhítés érdekében legutóbbiból a nyakkendőt ki is hagyom.
Ezek után gondolom nem nehéz elképzelni, hogy unalmasnak tartom a hagyományos nadrágkösztümöt, zakót, térdig érő szoknyát (amely mellesleg a legidiótább találmány szerintem, mert a lehető legrondábban tudja derékba törni egy pár szép láb finom vonalát). Sehogy nem fér a fejembe, hogy a multi cégek kötelező öltözködési normáiból miért van kivágva minden az első litámról és kötelezőként szerepel bennük minden a másodikból. Miért célja egy társadalomformáló réteg számára az esztétikai érzk kiírtása?
Ma szembesültem először elég élesen ezzel a problémával. Listára kerültk dolgok, amelyek szükségesek ahhoz, hogy profeszionálisan igazi mittudoménmivé váljak. Ezen a listán szerepelt a garderóbcsere. Ekkora marhaság ... mi a fucking élet van profeszionális egy informatikus garderóbjában, ha nincs automatizálva? Komolyan elgondolkodtam a dolgon és úgy döntöttem, a lehetetlennek tünő utat választom. Adaptálok az alkalomhoz, mint eddig is megtettem, elvégre nem mentem tárgyalásra soha szakadt farmerben meg trapéznadrágon szoknyában, DE úgy próbálom meg a feladatköröm ellátni, és az emberek tudatába magam mittudoménminek beépíteni, hogy ronyváltás nem lesz.
Nem tudom, ha sikerül a fenti feladat, de úgy érzem, önmagam adnám fel, az elveimet, a nézeteimet, az énemet, a szabadságom, ha sémák szerint öltözködnék. Olyan sémák szerint, amelyeket ismeretlen, számomra idegen erők diktálnak és amelyekkel nem bírok sem azonosulni, sem egyetérteni.
Kívánjatok sok sikert!
4 comments:
SOK SIKERT KIVANOK, TISZTA SZIVBOL!
pont ma jutott eszembe, hogy, amikor pantos bluzban, foldig ero szoknyaban es turbanban jartam munkaba, en is meghokkentest keltettem, de, mivel sem en, sem ok nem akartak nagyon, hogy mittomen mi legyek, el tudtak ezt nekem nezni :)))
...noshát, szerintem Te is tudod, hogy amit felveszel, az Te is vagy. A munka bárhol is legyen, mondjuk multicégnél, behabarja az embert és nem az individumról szól, nem az egyénről, de magáról a cégről inkább, s Te, mint dolgozó, azt képviseled, s nem magadat. De gondolom, erre az én monológom nélkül is rájöttél. Nincs ebben semmi idegesítő. Ezért nem lettem mondjuk titkárnő.
éppen ez az ami idegesítő, hogy behabarja az embert olyan szinten, hogy minden ideje arra megy, hogy őt reprezentálja és nem marad semmi több. ezt nem tudom elfogadni.
...De ha találsz egy olyan közösséget, ahol másféle közösségtudat van, s mindenki lehet benne közben színes egyéniség, szólj. Én olyan közösséget ugyanis még nem láttam. Legyen az multicég avagy más.
És most eszembe jutott a tanárkodásom is, hogy azalatt az idő alatt, míg katedrán voltam, csütörtökön reggel hétkor rendszerint elküldtek a diáklépcsőhöz közlekedni, mert egyáltalán nem úgy néztem ki, ahogy egy tanárnak ki kell néznie. Sőt, munkaidőm végeztével az egyik kolléganő utánam is kiabált, hogy menjek vissza azonnal, itt nincs lógás meg 1-kor távozás, mert beír igazolatlannak és elhurcol az igazgató elé:D
Post a Comment