Keresés

Ezóttal nem az Utat keresem, nem Önmagam és semmi egyéb magasröptű miegymást, hanem egy albérletet!

Öltözködés

Szeretném leszögezni véleménnyilvánítás elött, hogy magamnak szeretek felöltözni,. Reggel ha tükörbe nézek, azt szeretem látni, hogy jól érzem magam ebben a ruhában, esetleg jelzi a lelkiállapotom, nagy valószínűséggel az időjárást. Ugyanakkor ha nekem tetszik a látvány és a színek az bőven elég. A többi mind másodlagos.
Gyerekkoromban azt tanították, hogy „Nem a ruha teszi az embert”, de attól még ünneplőbe öltöztettek a templombamenetelhez, egyenruhába a suliba és elnyűtt cuccaimat húzták rám otthon. Ebből elég mahar lejött, hogy mégiscsak van valami azokkal a ruhákkal.
Egy idő után kialakult valamiféle stílus a ruhatáramban. Fontos volt, hogy a rongyok tükrözzék az ént bennem és nem feltétlen a hovatartozásom. Hippi cuccokba nem azért öltöztem, mert szeretem a zenét, hanem mert kiélhettem benne a kreatívitásom. A szakadt farmert csak szűken, maga sarkú cipővel és inggel szeretem. Másik nagy kedvencem a rövidnadrág, harisnyával, magas sarkúval, inggel és nyakkendővel. Tudom, kicsit meghökkentő kombinációk, az enyhítés érdekében legutóbbiból a nyakkendőt ki is hagyom.
Ezek után gondolom nem nehéz elképzelni, hogy unalmasnak tartom a hagyományos nadrágkösztümöt, zakót, térdig érő szoknyát (amely mellesleg a legidiótább találmány szerintem, mert a lehető legrondábban tudja derékba törni egy pár szép láb finom vonalát). Sehogy nem fér a fejembe, hogy a multi cégek kötelező öltözködési normáiból miért van kivágva minden az első litámról és kötelezőként szerepel bennük minden a másodikból. Miért célja egy társadalomformáló réteg számára az esztétikai érzk kiírtása?
Ma szembesültem először elég élesen ezzel a problémával. Listára kerültk dolgok, amelyek szükségesek ahhoz, hogy profeszionálisan igazi mittudoménmivé váljak. Ezen a listán szerepelt a garderóbcsere. Ekkora marhaság ... mi a fucking élet van profeszionális egy informatikus garderóbjában, ha nincs automatizálva? Komolyan elgondolkodtam a dolgon és úgy döntöttem, a lehetetlennek tünő utat választom. Adaptálok az alkalomhoz, mint eddig is megtettem, elvégre nem mentem tárgyalásra soha szakadt farmerben meg trapéznadrágon szoknyában, DE úgy próbálom meg a feladatköröm ellátni, és az emberek tudatába magam mittudoménminek beépíteni, hogy ronyváltás nem lesz.
Nem tudom, ha sikerül a fenti feladat, de úgy érzem, önmagam adnám fel, az elveimet, a nézeteimet, az énemet, a szabadságom, ha sémák szerint öltözködnék. Olyan sémák szerint, amelyeket ismeretlen, számomra idegen erők diktálnak és amelyekkel nem bírok sem azonosulni, sem egyetérteni.
Kívánjatok sok sikert!

Csak infósoknak

Funny comments in code: here

C# example:
double penetration; // ouch

//When I wrote this, only God and I understood that I was doing
//Now, God only knows

//
// Dear maintainer:
//
// Once you are done trying to 'optimize' this routine,
// and have realized what a terrible mistake that was,
// please increment the following counter as a warning
// to the next guy:
//
// total_hours_wasted_here = 25
//

Thanks bro! It was real fun!

Képek

Voltunk a szikla tetején ...


és mélyén ...


ahol denevérek laknak.


Na és a földön is


Tájképet pedig senki sem csinált.

Ígéret

Ígértem képeket, már rám is szólt valaki, hogy nem szoktam az ígéreteimet nem betartani. Az utóbbi időben hetedhét várost megjártam munkaügyben, a hét végén is dolgoztam, ez kicsit hazavágott, nem volt időm válogatni. A héten ígérem felteszem.

panasz

Sírni fog utánam. Könnyekkel. Könnyekkel és taknyosan. - Mondja duzzogva egy ötéves kisfiu anyukájának a metróban.

Zsimbi

Ma zsimbelős napom volt, ezért itt is tartom a formát.
Felülök tegnap este a vonatra hulla fáradtan. A fülkében nagy sürgés forgás, nem lehet bemenni. A szomszéd fülkében valami fiatal suhancok, valószínüleg sportolók, éktelenül lármáztak. Az edző elmagyarázta, hogy mindenki megveti az ágyát és csend legyen. A fiuk kénytelen kelletlen engedelmeskedtek az utasítás első felének, engem meg a hideg verejték vert ki, hogy nem fogok tudni aludni tőlük. Közben másik gyerek próbált szóba elegyedni velem, hamár ő is kinn szorult. Elmondta milyen álmos, mennyit utazott, ma érkezett Kolozsvárra és megy is vissza ... már untam, de megnyugtató volt, hogy ez legalább aludni fog. Végre sikerült lecuccolni, ágyneműt szerezni és vizszintesbe helyezni magam. Még mindig szörnyülködve gondoltam, mi vár rám, ahogy a szomszédokat hallgattam. Megnyugvásomra jött az edző és csendet parancsolt. Kellemes meglepetésemre a sportolók szótfogadtak. Fél óra várakozás, mire a mi fülkénkben is csend lett és villanyoltás. Reménykedve nyultam ki, miután rájöttem, hogy a laptopom üresre merült és áram nincs a vagonban, tehát lelkiismeretfurdalás nélkül hagyhatom a munkám másnapra. Reményem azonban hiretelen szertefoszlott, mikor álmos utitársam éktelen hangerővel kezdte el hallgatni a tucc tucc upci upsz tipusú zenéjét. Tűrőképességem hamar felmondta a szolgálatot és megkértem, húzza le, mert aludni szeretnék. A válasz ledöbbentő: "Hisz még csak fél tizenkettő!"
Vazeeee ... az előbb még álmos voltál, gondoltam, de hangosan nagyon kedvesen hoztam tudtára, hogy én csak megkértem, ő azt tesz, amit óhajt. Végre kinyöte, hogy ha lehúzza, akkor ő sem hallja. Felajánlottam neki, hogy adok én egy másik fülhallgatót, ha gondolja. Szerencsémre nem szégyellős és elfogadta.
Csak vagy tizenötször ébresztettek fel ma éjjel, ennek felét az álmos kollega hozta össze, aki csak úgy tudott a saját ágyára felmászni, hogy közben belerugott az enyémbe és egész éjjel sétifikált, azonkívül nagyon jól aludtam.
Sehogy sem tudom megérteni, mitől volt béka segge alatt a mai koncentrációs képességem.

Kikapcs

Kikapcs volt a hétvégén. Elvittek barlangászni is. Négykézláb a sárban, hideg vízben, sötétben ... azt gondolnátok kellemetlen volt. Pedig nem is. Nagyon élveztem. Nem gondoltam, hogy szeretek bármi olyat is, ami azzal jár, hogy napsütés kizárva. Láttunk denevért is, én most először ilyen közelről. Majd mutatok képeket is, mikor visszaérek a Kincses Városba. Most rohanok melóba.
Kellemes napot neked.