Mások szemében élünk. Tükörtiszta zöld tegnegrt keresve tapogatózom. Ajkak vonalát keresem, karmazsinba égetve. Kedves szavak lenge ingét venném magamra. Mások lelkében élünk.
Nehezen érted. Hosszú az út és sötét. Hideg falakhoz símulva, tüskés ágak között bolyongva elveszítjük önmagunk. Valaki valahol összeszedi darabkáink és szerencsések vagyunk ha egy nap ránk talál és ajándékképp visszaadja. Nem érted, ugy-e?
Mosolyogsz kikerekedett szemekkel. Lépni félsz. Vissza még jobban. Maradni nincs merszed. Ijedtség. Ott a mozdulataidban. Nehéz lehet.
Én még egyszer megpróbálok továbbmenni.
11 comments:
Zagyvaság...sok-sok apró érzelem, elkapott pillanatok/szavak amiket bárki le tudna írni... semmi konkrétum, semmi célkitűzés, semmi őszinte gondolat vagy megnyilvánulás... van ennek értelme? ennyi időn át hazudni és takarózni csilivili szavakkal, álmos gondolatokkal?
Szerintem mások nem léteznek, csak Én.
Péter: nem. nincs. akkor meg minek olvasod?
Betond: mennyi ideig tudsz boldog lenni teljesen egyedül?
Nem bántás akart lenni, remélem nem annak vetted...
nem. nem bántódtam meg. csak nem értem.
Ha te nem vagy, nincs semmi sem. Minden, ami rajtad kivul letezik, akkor nyeri el ertelmet, ha latod. Ha nem latod, nem latod, nincs. Nalátod.
Nalátom. Igen, teljesen egyetértek. Minden bennünk bennünk dolgozódik fel, saját szűrönkön megy keresztül, minden amit teszünk csak magunkért van, még akkor is ha másoknak segítünk vagy ártunk, az csak másodlagos. DE itt kicsit másról van szó. Ugyanis, szerintem mindennek ellenére, képtelenek vagyunk csak magunkban és magunknak élni. Szükségünk valkire, valakikre magunk mellett. Társas lények vagyunk és a halál félelmet leszámítva (vagy nem) legnagyobb félelmünk a teljes magány.
El tudom kepzelni, hogy ezek a felelmek legyozhetok. Elobb a felelem a maganytol, nekem tanitottak, ugy, mint a poktol valo felelmet is meg lehet uszni vagy szokni, aztan a halalfelmet is.
Kepzeld, milyen elete van annak, aki egyiktol sem fel? Magasabb eletminoseg.
Aki a maganytol fel, nem bizik onmagaban. Valahogy igy mondtak. Tanulj hat meg bizni magadban. Gyertya, tele kad viz, elvezni az eletet egyedul is lehet, nem kell hozza segedeszkoz. Ha ilyenkor kineveted a felelmed, mar nyertel.
Ha jobban belegondolsz, a felelem a maganytol segedeszkozze alacsonyitja a tarsat is.
Itt most nem csak egy társról beszélek, hanem úgy álltalában. Persze, elsősorban arról. És nem akkora nagy a félelmem, hogy ezzel lealacsonyítanék bárkit is. De a gondolat, hogy már örökké, vagy hasonló méretben, ahogy a halál esetében is, azt nem bírom elviselni. És ezzel szerintem nem vagyok egyedül. Úgy gondolom, hogy legtöbb ember nem fél a magánytól ... most ... holnap ..., de ha elveszti a reményt, hogy valaha is lesz egy társa az életben, azzal együtt elveszti az életkedvét is.
Miért olyan nehéz egy társat találni???
erre még nincs válaszom
Post a Comment