Dilemma

Szeretek ÉN dönteni a dolgaimról. Van úgy, hogy kikérem barátaim tanácsait, nagy ritkán meg is hallgatom őket és nem hagyom magam befolyásolni. Kezdtem azon gondolkozni, hogy csak illemből, társadalmi elvárásokból vagy hasonló okok miatt kérdezem meg egyáltalán őket.
Most hagytam másokat dönteni helyettem. Nemtörődömséből. Fáradtságból. ... Kényelmes. Kíváncsi vagyok mi sül ki belőle.

ki van a képen?

hate

I hate the weather. I hate this anger building inside me. I hate the moment when it broke out. I hate that I acted like a moron. I hate you.

Bukarest

Ecce itt dög meleg van.

Strand

Varázsszó :D

Answer

You just make her laugh, clearly from hart, then you won.

Összeraktam

... a rendszerem. Két évbe telt. Előbb nem voltak itt a hangfalaim. Mikor elhoztam, odaadtam a képernyőmetm, met úgyis laptopom van. Azután jöttem rá, hogy az max sztereo, semmi 5+1. Elhoztam otthonról a régebbi gépem. Mire odajútottam, hogy vegyek képernyőt, kidrült nem elég a RAM a DVD becsületes lejátszásához. Kaptam RAMot, de mikor beszereltem leégett az alaplapom. Grrrr. Na akkor már mérges lettem. Végre a napokban sikerült beszerezni egy jobb gépet mint amilyen a régi volt és sikrült az összes sok kábelt összedugni meg bekonfigurálni az alapokat.
Erre most jövök munkából, ma megint esett a DVD nézés. Pedig olyan rég tartogatom ... remélem holnap.

Csók

Talán a legszebb mozdulat a csók. Nemtől teljesen fügegtlenül. Legtöbbet tud adni vagy elvenni. Most sem értem, miért verik a fejemhez, hogy szépnek találom, akkor is ha neadj ég, két pasi csókolja meg egymást. Igen, láttam már, nem csak filmekben. És semmi utálatosat nem találtam benne. Azt mondják, ha két lány, az szép, de két férfi ... az pfuj.
Azt is mondják, hogy egy férfi lehet jóképű vagy hasonló, de nem szép. Nem is akarom elmagyarázni, amit látok, mikor reggel félálmos szemeivel néz, ajkai még duzzadtak és haja kócosan lóg szemébe, vagy mikor megszólítom, ahogy kilépne az ajtón és meglepetten visszafordul, ahogy kidagadnak az izmok a karján, hegyeket völgyeket formál a háta mikor nyújtózkodik ... tagadhatatlanul kap el az érzés, porból lettünk, a föld porából és magunkban hordozzuk a Föld minden szépségét. Miniatür tájképek vagyunk abból az időből, mikor még tiszták voltak a tengerek, patakok, selymes a fű, a mezőn nem tömbházak nőttek és a hegyekbe nem vájtunk bányákat.
Mitől ronda két gyönyörű test összefonódása? Biztos, hogy én vagyok ferde, hogy tetszik? Ki dönti ezt el? Szerintem lehetne az a ferde, aki képtelen látni a szépet, csökönyös létforma.

Csak

Mások szemében élünk. Tükörtiszta zöld tegnegrt keresve tapogatózom. Ajkak vonalát keresem, karmazsinba égetve. Kedves szavak lenge ingét venném magamra. Mások lelkében élünk.
Nehezen érted. Hosszú az út és sötét. Hideg falakhoz símulva, tüskés ágak között bolyongva elveszítjük önmagunk. Valaki valahol összeszedi darabkáink és szerencsések vagyunk ha egy nap ránk talál és ajándékképp visszaadja. Nem érted, ugy-e?
Mosolyogsz kikerekedett szemekkel. Lépni félsz. Vissza még jobban. Maradni nincs merszed. Ijedtség. Ott a mozdulataidban. Nehéz lehet.
Én még egyszer megpróbálok továbbmenni.

Utód

Két kedvenc színészem van. Az egyik Sean Connery. Minthogy rég nem játszott semmi új filmben, valamiféle utódot kellett keresnem. Azt hiszem megtaláltam. Ő Jonathan Rhys Meyers.

Filmek amelyek tetszettek vele:
August Rush
Match Point
Vanity Fair
The Children of Huang Shi
és ezt csak nagyon liberális gondolkodűsú emberkéknek
Velvet Goldmine

Az áldozat

Csend. Majdnem néma. Az elektromos ketyerék halk zümmögését a megszokás teljesen a háttérbe szorítja. Nem is hallani.
Csend. Teljesen néma. Halovány fénypászta, a képernyőtől a falig. Rágcsáló fogai közt sercegő eledel ... valahol egy másik térszögletben. Az is abbamarad. Érzi a bénulást. Azt hiszi álmos. Elalszik.
Csend. Egyre mélyebb. Áthatolhatatlan. Sűrű és sötét.
Aztán egy pillanatra ... lélegzetvételnyi ruhasuhogás. Minden pillekönnyűvé oldódik. Lehelletnyi remény, könnyedség. Csobogó patakhangok, csilingelő napfényszikrák, millió madár és levélsuttogás.
Csak egy pillanatra ... hogy nem vagyok egyedül ... míg rá nem ébredek, hogy én mozdultam.
Minden kétszeres sullyal zuhan vissza.
Csak én mozdultam, ahogy a pisztoly koppant, eleget téve a föld ellenállhatatlan vonzerejének.
Csend. Könyörtelen hangtalan minden. Mozdulatlan és hideg. Ő is.

muvi

The Children Of Huang Shi
Kellemes meglepetés volt. Valami karaté, kung fu amerikai akármire számítottam altatómesének. Valós alapon nyugvó szirup. Tetszett.