Így látlak. X-nek.

A sok kis üvegcse újra kiszorította a tűkör szélére, középen már nem látta magát tőlük, csak a polc üresen marad széle fölött. Ilyen volt az egész élete. Ettől a felismeréstől begurult s leseperte az egészet a földre. Mosolyogva simította végig szemhélyán a barna porral telt ecsetet, majd hirtelen késztetésnek engedve a piros festékbe mártotta és éles vörös sávot húzott a sötétbarna mellé, bátor csíkot szemérmetlenül, a szemsaroktól a halántékáig. A fekete spirált kétszer is végigcsavarta a szempilláin.Elégedett volt. Bár csak így tudná kiseperni életéből is a szemetet.
Most már sürgette az idő, rohanni kellett munkába. Mindig rohant, de sosem késett el. Úgy döntött, majd este kiválogatja a földön szanaszét heverő tégelyeket, üvegeket, dobozokat s ég tudja még miket. Tudta, hogy nagyrészük haszontalan porfogó, hiába foglalják csak a helyet és takarják el előle a tükröt. Egész nap csillogott az önbizalma. Égett a vágytól, hogy azt a sok mindent végre kihajítsa.
Este nagy lendülettel látott neki a munkának. Az arckrémet, amit oly rég nem használt már, pedig határozottan jó hatással volt a bőrére, azt visszatette s megfogadta, hogy megint minden este kényezteti majd magát. A tűzpiros körömlakkról eszébe jútott, hogy de jól menne a kármin szemfestékkel, az is visszakerült a polcra. A narancsos testápoló még teljesen tele van, nagy pazarlás lenne eldobni, legfennebb majd odaajándékozza valakinek.
Így rakosgatott vissza mindent a helyére s mire kész lett egész rossz kedvvel nézte a gőzőlgő fürdővizet. Már nem is értette, mitől volt ennyire feldobódva egész nap.