Volt egyszer, hol nem volt, nem is olyan messze a nagyvilagtol, az ablakommal szemben, egy epulet. Sokan azt hittek rola templom, valojaban a polgarmesteri hivatal. Tobb volt azomban egy egyszeru polgarmesteri hivatalnal, ugyanis voltak neki padlasszobai, amelyeket fura termeszetfolotti lenyek laktak. Szerettem estenkent nezni a kivilagitott ablakokat es eltunodni azon, hogyan is neznek ki a szobak, milyen a folyoso es mit csinalnak eppen a szeretet szulottei. Halvany fogalmam volt arrol, hogyan is neznek ki. Sokszor keso ejszakaba nyult a revulet. A tiz kis ablak kozul mindig ketto-harom arulkodott arrol, hogy mogotte laknak. De par napja hiaba lesem kivancsian a szemkozti sotetseget, varva, hogy hirtelen felbukkan melyerol egy kis fenycsova. El sem tudom gondolni, merre koszaltak el a padlaslakok. Ha valaki barmilyen informacioval tud szolgalni roluk, kerem sugosen jelezzen.