2010-04-29

Elhatározás

Tanácstalan s céltalan állok a semmi közepén. Kitiltottak meseországból, pedig bevallásuk szerint semmi bűnöm nem volt. Nem keresek válaszokat, sem utat, sem célt. Feladom.

2010-04-28

Melyik Én?

Kilencedikes koromban volt egy informatika tanárom, aki nagyon szívesen lovagolt a kérdésen: “Ki fölöttébbvaló, Isten vagy A Fiú?” Sokszor vitázta végig az osztály, az eredmény mindig döntetlen lett. Akkor fogalmazódott meg először bennem, szavakban, hogy teljesen és tökéletesen egyenlőek és értelmetlen ez az egész vita. Ott, ahol tökéletes a szeretet, ott nincs szükség rangsorolni. A tökéletes szertetben nincs fentebb vagy lentebb, ott csak szeretet van és egyetértés, semmi több.
Egyre gyakrabban kerül szóba, hogy kettős természetem van, melyik az álca. Mintha két ember lennék, melyik az igazi? Nehéz elmondani miért is nem álca és nem megjátszás, hanem mindkettő egyformán valódi.
Ma ugyanez a téma hozodott fel és azt hiszem megint belesültem. A mindennapi életben harcos vagyok, verem az asztalt és ordibálok, nem engedek a 21ből. Otthon viszont (értem itt barátok között, családban, kapcsolatban) nem verek semmi asztalt, engedek és megbeszélek. Hol a valódi én? Nehéz elmondani, hogy mindkettő teljesen én vagyok.
Már gyerekkoromban is azt láttam, hogy a játszótéren harcolni kell a hatalomért, a suliban a jegyekért, edzésen a helyezésért, a tejsorban a helyért és sorolhatnám. De azt is láttam, hogy hazamegyek és nem kell harcolni semmiért, ott csak szeretni kell. Négyen voltunk unokák, két fiú és két lány. Mindegyiknek megvolt a maga helye: legkedvencebb kislány, legkedvencebb nagylány, legkedvencebb kisfiú és legkedvencebb nagyfiú. Nem kellett a kedvencségért háborút vívni. És nem kellett semmi egyébért.
Ezt tanította az élet és nehéz elmagyarázni, hogy ha kimegyek az ajtón harcolni, akkor is én vagyok és ha hazajövök szeretni, az is pont olyan én vagyok.

Könettel Ö. -nek, aki megint felhozta a témát és talán most először sikerült értelmesebben szavakba önteni.

2010-04-24

Mikor?

A havasok még fehér csúcsokkal hasítanak maguknak teret az égből. Minden kiszögellés szikáran, magányosan, határozott körvonalakkal vág határt a szemnek.
Szép látvány.
De!
Szédítő a magasság, hidegrázó a gondolat ott ülni fent, ahol a szirt a legmagassabb, ahol a szakadék a legmélyebb. Mogorva, zord az ösvény, ami odavezet. Félelmetes.
Mégis van, akinek akarata van látni, ereje bejárni, szíve megismerni. Az így szereti amilyen, csak így, szépségeivel és veszedelmeivel egyetemben. Tudja, hogy másképp nem is igazán lennének hegyek. Nem lenne semmi varázsuk.
Mikor növünk fel embertársainkhoz, így szeretni őket? Ahogy a hegymászó a hegyet ...

2010-04-16

Szünet

Csak egy ajtócsukódásnyi szünet, mire minden összeomlik. Talán még az értelem vitája marad egy ideig.
- Nem is igaz!
- De! El kell hinned!
- S ha nem hiszem? Mi van ha nem hiszem? Talán akkor nem is igaz.
- De!
- Nem ... Vagy mégis? Mi van ha nem hiszem el? Vagy mindegy?
- Igen.
Csak annyi szünet, amíg az ajtó becsattan. És csend.

2010-04-12

És ne legyek mérges?

46. In care dintre urmatoarele situatii nu aveti voie sa circulati cu o viteza mai mare de 50 km/h, in afara localitatilor?
a) la intalnirea indicatorului Drum cu denivelari
b) la intalnirea indicatorului Drum aglomerat
c) la intalnirea indicatorului Accident
* Raspuns gresit. Varianta corecta: c) Variante bifate: a)c)

47. In care dintre urmatoarele situatii nu aveti voie sa circulati cu o viteza mai mare de 50 km/h, in afara localitatilor?
a) cand partea carosabila este acoperita cu polei, gheata, zapada batatorita, mazga sau piatra cubica umeda
b) pe drumuri cu denivelari, semnalizate ca atare
c) la intalnirea indicatorului Drum cu prioritate
* Raspuns corect. Variante bifate: a)b)

2010-04-11

Vándormese

Hoszú hónapok, évek óta bandukolt az úton. Kiégve, sebzetten, magányosan. Azt ígérték, ha tovább megy, megérkezik. Azt ígérték, ha ereje elhagyná, ha feladná, küldenek valakit mutatni az utat.
Nem számított sem tél, sem nyár, sem teher. Ment és remélt.
Néha utitársként szegődött a nedves hófuvás, a száraz hőség. Rég tudta, hogy eltévedt. Lábát felsebezték a kövek, karjait a tüskék. Valki megsajnálta, könnyű lepellel takarta be, majd továbbállt. De nem kényelmes cipőt álmodott magának, nem meleg kabátot. Csak ment és remélt egy utitársat, egy megérkezést.
Mikor rég elfeljtette saját nevetésének hangját, könnyeinek sós illatát, valaki megnevetette. Könnyekk szöktek a szemébe, mikor a nevetés elszállt. A remény haldoklott.
Mégsem bírta feladni.

csoda

Mégis vannak még könnyeim. Ha csak pár csepp, de ...
És mégis a remény hal meg utoljára.

2010-04-04

Kívánok

Kellemes ünnepeket mindenkinek. Hozzon a nyuszi mindent amit kívántok.