2010-08-10

Nehéz nap

.. volt a mai. Sokkal nagyobb kulturális külömbségek vannak az itteni és a hazai emberek között, mint amire vártam. Árulkodósnak titulált valaki a nap végén. Biztos mondhattam valamit valahol, amit nem kellett volna, de nem akarattal tettem. Semmi okom nem volt zargatni senkit, legkevésbé azt, akivel megtettem. Még nem tudom, hogy mászok ki ebből a csávából. Már csak azért is, mert komolyan bánt az eset. Ez az ember volt a legkedvesebb hozzám mióta itt vagyok. Miért kell nekem mindig mindent már a legelején elrontani? Meg aztán ilyenkor előjönnek a megfutamodási tüneteim: vágyódom haza, nincs kedvem melóba menni ... Persze uralkodom magamon, de ... attól még kurva szar. Ti hogy csináljátok, mikor nem átléptek a dolgokon, csak úgy, anélkül, hogy szívre vennétek? Jól fogna néhány jótanács.

Itt meg kérésre néhány fotó a vakációmból:

itt laktunk


ilyen autókat láttunk


itt fürödtünk


itt pihentem


a ruha amit a testvérem varrt nekem

2 comments:

p. kiscsuri said...

én várni szoktam.
figyelni és várni.
ha nem tudom megoldani akkor nem nekem kell megoldani. akkor csak várni kell nekem.

attól még nem lesz semmi könnyebb. de bár van esélye, hogy észrevegyem, ha eljött a pillanat s már nincs-mi is, gáz?
olyasmi.

Vera Linn said...

:)