Dermedt

Mozdulatok szunnyadnak bennem. Apróka lökések kiteljesedések nélkül. Haloványam emlékszem rájuk, ködösen felrémlik, milyen volt embernek lenni. Vigasztalni s megvigasztalódni.

Nélkül

Néha nincs elég. Nincs elég könnyem sírni, elég szavam elmondani, elég lelkem fájni.
Mindig emlékezni fogunk rá. Amíg élünk.
Mamának volt a legkissebb koporsója amit kísértem.

szabadság

Már három hónapja mondom, hogy nem baj, majd jövő hónapban ... még nem jött el az a jövő hónap. Szorítsatok, hogy holnap összejöjjön az, hogy ennek a hónapnak a végén. Már nagyon szükségem van rá.

S akko' most mi van?

Legtöbb lány ismerősöm folyton panaszkodik, hogy ez nem elég szép rajta vagy az, na s emelett ráadásul amaz sem. Aztán ha beszéd közben egy pasi a melleit nézi, fel van háborodva, hogy mert minden pasi disznó és nem érdekli őket mi van ott bent, csak a látvány meg a külsőségek. (Tisztelet a kivételnek.)
A szépség igazán ritka madár, legalábbis ha az én izlésemről van szó. Vannak kedves, szimpatikus, formás, stb nők meg férfiak. De! A szép az, olyan valami ... mondjuk mint a tükör. Visszaverődnek róla a gondolataim. Vagy fennakadnak rajta. Csak a külső számít. Nem tudok betelni vele. Ottragad a tekintetem s az egész agyam megtelik a látvánnyal. Képtelen vagyok gondolatokat formálni.
Remélem ettől még nem lettem férfi.

Föld

Azt mondják, tökéletesen föld jegy vagyok.