2009-07-31
Napok
Vannak napok, amelyek egyszerűen csak rosszak, minden ok nélkül elkergetik a reményt és felhőfátylat vonnak a napsugarak elé. Nem szeretem az ilyen napokat. Nem is utálom. Várom, hogy elmúljanak.
2009-07-21
Átalakul a szerelem?
Szerelem. Már a szó önmagában is súlyos, vitatható, sebezhető, bizonytalan, őrült és még sorolhatnám mi minden. Ugyanakkor meghatározhatatlan. Mi az a szerelem? Nem mernék erre a kérdésre választ adni. Az emberek nagy többségénél úgy gondolom az erős szívdobogást jelenti, azt a lendületet, amivel a szeretett személyt körülrajongjuk. Ilyen alapon lehet beleegyeznék abba, hogy elmúlik, de számomra a szerelem ennél több. Sokkal több.
Ha azt mondom, hogy szeretem Xet, az nem határoz meg semmilyen fokozatot. Szerthetem a csokit, jó barátomat, anyukámat vagy Jancsikát. Ettől még nem tudjuk meg, hogy Jancsikához milyen szálak fűznek. Lehet ő a testvérem is. De ha azt mondom, hogy szerelmes vagyok Jancsikába, az egész más jelentéssel bír.
Ha anyukám a testvéreimet is ugyanúgy szereti mint engem, ha jó barátom jobban érzi magát egy másik jóbaráttal mint velem, ha a Jancsika testvérem sokkal több időt tölt másokkal mint velem, az nem bánt, nem fáj, nem sért.
Mi történik, ha Jancsika, akibe szerelmes vagyok ugyanúgy szeret egy másik nőt, mint engem, ha szívsebben tölt sokkal több időt egy másik nővel mint velem és jobban szórakozik a másikkal? Az bánt, fáj és sért.
Egyesek azt állítják, hogy idővel a szerelem elmúlik, átalakul. Ezek szerint normális lesz, hogy másokkal jobban érezze magát, mint velem, több időt töltsön velük és úgy szeressen más nőket akár engem? Normálissá válik, hogy megcsaljon és az is, hogy ez engem ne bántson?
Szerintem ez a legnagyobb külömbség a szeretet és a szerelem között. A szeretet megosztja szeretete tárgyát minden gond nélkül bárkivel, a szerelem ennél sokkal önzőbb. Vannak dolgok, amiben csak önmagagunknak akarjuk azt, akibe szerelmesek vagyunk. Nem betegesen, csak mértékkel, de kisajátítjuk őt. És ez nem múlik el idővel. Én hiszek abban, hogy az igazi szerelem örök és csak a könnyű, komolytalan szerelmek múlnak el, alakulnak át. És hiszek abban is, hogy sok idő után is lehet szívdobogást kapni, ha a szeretett embert megpillantjuk, még akkor is, ha ez nem minden nap történik meg.
Ha azt mondom, hogy szeretem Xet, az nem határoz meg semmilyen fokozatot. Szerthetem a csokit, jó barátomat, anyukámat vagy Jancsikát. Ettől még nem tudjuk meg, hogy Jancsikához milyen szálak fűznek. Lehet ő a testvérem is. De ha azt mondom, hogy szerelmes vagyok Jancsikába, az egész más jelentéssel bír.
Ha anyukám a testvéreimet is ugyanúgy szereti mint engem, ha jó barátom jobban érzi magát egy másik jóbaráttal mint velem, ha a Jancsika testvérem sokkal több időt tölt másokkal mint velem, az nem bánt, nem fáj, nem sért.
Mi történik, ha Jancsika, akibe szerelmes vagyok ugyanúgy szeret egy másik nőt, mint engem, ha szívsebben tölt sokkal több időt egy másik nővel mint velem és jobban szórakozik a másikkal? Az bánt, fáj és sért.
Egyesek azt állítják, hogy idővel a szerelem elmúlik, átalakul. Ezek szerint normális lesz, hogy másokkal jobban érezze magát, mint velem, több időt töltsön velük és úgy szeressen más nőket akár engem? Normálissá válik, hogy megcsaljon és az is, hogy ez engem ne bántson?
Szerintem ez a legnagyobb külömbség a szeretet és a szerelem között. A szeretet megosztja szeretete tárgyát minden gond nélkül bárkivel, a szerelem ennél sokkal önzőbb. Vannak dolgok, amiben csak önmagagunknak akarjuk azt, akibe szerelmesek vagyunk. Nem betegesen, csak mértékkel, de kisajátítjuk őt. És ez nem múlik el idővel. Én hiszek abban, hogy az igazi szerelem örök és csak a könnyű, komolytalan szerelmek múlnak el, alakulnak át. És hiszek abban is, hogy sok idő után is lehet szívdobogást kapni, ha a szeretett embert megpillantjuk, még akkor is, ha ez nem minden nap történik meg.
2009-07-19
Subscribe to:
Posts (Atom)